20 különleges portré „női hisztériában” szenvedő páciensekről az 1870-es évekből

2016. december 14. 13:31

Az ókori orvostudomány még úgy vélte, hogy a női méh, vagyis a hüsztera egy különálló teremtmény, amely a női testben akkor szabadul el – vagyis lesz a beteg hisztériás – ha nem kap a hölgy elég gyengédséget a férfitől. Még a 19. században is úgy gondolták, hogy a „női hisztériát”, mint eléggé „elterjedt, komoly” betegséget főként orgazmussal lehet kezelni. Ekkortájt gyakorlatilag a nők összes betegségét ezzel magyarázták. A Vintage Everyday összeállított egy különleges fotógyűjteményt, amelyet Jean-Martin Charcot francia orvos készíttetett az 1870-es években „női hisztériában” szenvedő páciensekről.

20 különleges portré „női hisztériában” szenvedő páciensekről az 1870-es évekből
A galériáért kattintson a képre

Az ókortól kezdve meglepően sokáig gondolta úgy az orvostudomány, hogy csak a nők lehetnek hisztériásak. Ezt azzal magyarázták, hogy a hisztéria az anyaméh betegsége, amelyet görögül hüszterának neveztek. A görögök a méhet egy különálló teremtménynek gondolták, amely önállóan mozog a női testben. Kedvenc tartózkodási helyei a borda alatti tájék, a fej, a szív és környéke, a fenék, a csípő, a lágyék, a rekeszizom, valamint a vagina környéke.

Platón és Hippokratész szerint ha egy hölgy túl sokáig nem talál magának férjet vagy nem él rendszeres nemi életet, a méh – mint egy állat – elszabadul, gyakorlatilag vándorútra kel a női testben, ami fulladást, gyengeséget, fogcsikorgatást, valamint rohamokat (vagyis hisztériát) okozhat. Ezt a kellemetlen állapotot minél több gyermekvállalással lehetett elkerülni. Az ókori tudósok szerint se azt nem szereti a méh, ha túl sok folyadék van benne (menstruáció), sem azt, ha kiszárad (szexuális aktusok hiánya).

Ám ha már „beütött a ménkű”, arra is volt megoldás: az elszabadult méhet vissza kellett csalogatni a helyére. Ezt a nehéz műveletet masszázzsal, fürdőkkel kívánták megoldani, ám gyakran kénfüsttel fújták be a beteg asszony fejét, míg a lába között illatos kenőcsöket alkalmaztak, ezzel befolyásolva a szervet, hogy a kellemetlen szag elől a kellemes felé menve, visszatérjen eredeti helyére. A legjobb gyógyszer azonban a szeretkezés volt.

Még a 17-18. században is úgy gondolták az orvosok, hogy a hisztérikus rohamok szorosan köthetők a szexualitáshoz, vagyis a megoldás az orgazmus (önkielégítés vagy bármilyen – akár orvosi – masszázs útján is). 1859-ben George Taylor azt állította, hogy minden negyedik nő szenved a hisztériától, majd George Beard egy 75 oldalas listát állított össze a hisztéria lehetséges tüneteiről, amelyek alapján gyakorlatilag bármely betegséget lehetett a hisztériával magyarázni.

Később a neurológia atyja, Jean-Martin Charcot már felvetette az epilepszia, mint idegrendszeri betegség és a hisztérikus tünetek közötti kapcsolatot. Számos tanulmánya, előadása, valamint első kézből szerzett megfigyelése segítette az orvostudomány fejlődését. Az 1870-es években a párizsi Salpêtrière Kórházban lévő, különböző mentális betegségekkel küzdő nőbetegeket Paul Regnard fényképész segítségével örökítette meg az utókornak. A 20. század elejére a női hisztéria diagnosztizálása radikálisan csökkent, ugyanis az orvosok egyre több ismeretet szereztek az emberi idegrendszerről, és idővel elérkeztünk oda, hogy a „női hisztéria” többé már nem diagnosztizálható betegség.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma