Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a "dualizmus kultúrpápája"

2014. szeptember 17. 14:11 MTI

Kétszáz éve, 1814. szeptember 17-én született Pulszky Ferenc politikus, régész, művészettörténész, műgyűjtő, akadémikus, a 19. század második felében negyedszázadon át a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Olaszországi száműzetése idején a Dante Alighieri szabadkőműves páholy vette fel tagjai közé, ekkor került kapcsolatba Garibaldival és az anarchizmus atyjával, az orosz Bakunyinnal. Hazatérése után tevékeny szerepet vállalt a szabadkőművesség magyarországi újjáélesztésében. 


Eperjesen látta meg a napvilágot egy jómódú család gyermekeként. Miskolcon, majd Eperjesen tanult, ahol életre szóló barátságot kötött az író Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Nagy hatással volt rá anyai nagybátyja, Fejérváry Gábor, akivel többször is beutazta Európát, az ő olthatatlan szenvedélye a régiségek és a műgyűjtés iránt a fiatalemberre is átragadt.

Diplomáját a pesti egyetem jogi karán szerezte, jurátusként részt vett az 1832-36. évi országgyűlésen. Az országgyűlési ifjak közé tartozott, megismerkedett a reformkor meghatározó alakjaival, Deák Ferenccel, Kölcsey Ferenccel, Pesten pedig híres írókkal, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Czuczor Gergellyel. Az ügyvédi vizsga letétele után, 1834-ben Sáros vármegye aljegyzője, 1839-től a vármegye követe volt az országgyűlésben. 1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, akitől több gyermeke született (Ágost, Károly, Polixénia és Garibaldi).

Pulszky 1848-ban, az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett látta el a pénzügyi államtitkár feladatát, majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett volt államtitkár Bécsben. Október közepén felmentették, ezután Pesten a Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt. 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenség ügyének. Küldetése nem járt sikerrel, de Pulszky kapcsolatai révén fontos szerepet játszott a bukás után emigrált magyarok támogatásában. 1851-52-ben elkísérte Kossuthot annak európai, illetve amerikai körútján, de kapcsolatuk idővel megromlott, mert Pulszky a fegyveres felkelés megszervezése helyett egyre inkább a kiegyezés támogatására hajlott.

Az 1860-tól Firenzében élő Pulszkyt az önkényuralom átmeneti enyhülése idején, 1861-ben Sáros vármegyében képviselőnek választották, de mivel nem léphetett magyar földre, az országgyűlésen sem vehetett részt. Csak 1866-ban térhetett haza Eötvös közbenjárására, de meg kellett ígérnie, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, előbb Szentes, majd Szécsény követeként támogatta Deák politikáját az országgyűlésben.

Kiterjedt tevékenysége, hatalmas munkabírása, remek szervezőkészsége miatt a "dualizmus kultúrpápájának" is nevezték. Meghatározó szerepet vállalt az Esterházy-képtár anyagának megvásárlásában és a bécsi iparművészeti kiállítás anyagának megszerzésében, amely az Iparművészeti Múzeum alapja lett. Huszonöt éven át, 1869-től 1894-ig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt, nyugdíjazása után pedig a magyarországi múzeumok és könyvtárak főfelügyelője. Az 1870-es években az antikvitás legjelentősebb szobrairól készült gipszmásolatokat vásárolt a Nemzeti Múzeum számára, ezek később a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményébe kerültek, jelenleg a tatai Kuny Domokos Múzeumban láthatók. Saját gyűjteményének néhány becses darabja is a magyar állam tulajdonába került, az egyik legjelentősebb közülük Andrea del Verrocchio (1436-1488) Fájdalmas Krisztus-szobra.

Korának elismert régésze volt, számos tudományos értekezést publikált. Számos társaságban (Régészeti Társaság, Képzőművészeti Társaság) töltött be vezető tisztséget, de egyszerű tagként a Kisfaludy Társaságban és a Petőfi Társaságban is gyümölcsöztette szerteágazó kapcsolatrendszerét. A Magyar Tudományos Akadémiának 1838-ban lett levelező, 1840-ben rendes, 1841-ben tiszteleti tagja, az intézménynek 1873-tól igazgatója, 1895-től alelnöke volt. Utazásait, számkivetettségének időszakát pontos, érzékletes stílusban írta meg, történeti forrásként is használható visszaemlékezései Életem és korom címmel jelent meg négy kötetben (1880-1882).

Olaszországi száműzetése idején a Dante Alighieri szabadkőműves páholy vette fel tagjai közé, ekkor került kapcsolatba Garibaldival és az anarchizmus atyjával, az orosz Bakunyinnal. Hazatérése után tevékeny szerepet vállalt a szabadkőművesség magyarországi újjáélesztésében. Az 1870-ben létrejött Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy első nagymestere, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a Jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy első nagymestere volt.

Pulszky 1897. szeptember 17-én halt meg Budapesten. A Kerepesi temetőben található síremléke Donáth Gyula műve. Stróbl Alajos róla készült bronz mellszobra a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható, Budapesten, az Újlipótvárosban utca őrzi nevét. 1997-ben, halálának századik évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményében kiállítást rendeztek emlékére. A róla elnevezett díjat a Pulszky Társaság és a Magyar Múzeumi Egyesület adományozza 2004 óta minden évben muzeológusoknak, restaurátoroknak vagy közművelődési szakembereknek kiemelkedő szakmai életútjuk elismeréseként.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma