Estók János

A két Tisza

Két nagy hatású, ám sokat vitatott politikus. Karakteres, az ország sorsát befolyásoló államférfiak. Sok szempontból tűz és víz. Akiket vagy egekig magasztaltak, vagy porba sújtottak. Apa és fia: Tisza Kálmán és Tisza István – Magyarország miniszterelnökei.

A köznemes és református Tisza-család anyagi biztonságát a több tízezer holdas nagybirtok adta. A kor szokásainak megfelelően a család férfi tagjai bekapcsolódtak a közéletbe. Kálmán apja, az a Tisza Lajos, aki Bihar vármegyei adminisztrátor, majd főispáni helytartó volt, a reformkorban föllépett a liberális reformerekkel szemben. Később a fiú, Kálmán szemére vetették az apa „bűnét”, ahogyan majd az ő fiára, Istvánra az övét.

Irányváltások és érdekek

Tisza Kálmán politikai életútja igencsak kanyargós volt. Az irányváltások magyarázata nem annyira a személyiségjegyekben, mint inkább abban a dilemmában keresendő, amely Magyarország jövője körül folyt. Hogyan biztosítható az ország területi épsége, modernizációja és a magyar nemzet vezető szerepe? Ausztriával vagy nélküle? A levert szabadságharc után Tisza Kálmán kapcsolatot tartott a szuverén Magyarország eszméjét valló Kossuth-emigrációval, tagja volt a titkos hazai ellenállásnak. Az 1861-ben összehívott országgyűlésen a Határozati Párt mérsékeltjeinek az élén már más irányt képviselt: a független és önálló Magyarország helyett a Habsburg Monarchiában érvényesítendő 1848-as alkotmányosság mellett tette le a voksát. Az 1865–1868-as országgyűlésen kisebbségbe szorult pártjával egy „jobb kiegyezésért” küzdött – a siker reménye nélkül. Tisza 1867-ben békejobbot ugyan nem nyújtott Deák Ferencnek és a Deák-párti kormányoknak, de lojális ellenzéki magatartást ígérve lényegében elismerte az új államjogi rendszert. Saját pártjának radikálisai az országgyűlési képviselő-választások közeledtével fordulatra bírták: 1868-ban a bihari pontokba foglaltakkal a kiegyezési mű alapjait támadta meg. E program szerint Magyarország és Ausztria csupán perszonáluniót alkothatna. Pártja, a Balközép számára a vesztes országgyűlési képviselő-választások újabb irányváltást eredményeztek. Tisza Kálmán elfogadta az Osztrák–Magyar Monarchia közös ügyekre épülő rendszerét.

Apjával ellentétben Tisza István politikai életútja egyenes vonalú, irányváltásoktól mentes volt. Ifjúkorától kezdve azt képviselte, hogy az 1867. évi kiegyezés az ország és a magyar nemzet érdekét szolgálja. Meggyőződése szerint az önálló Magyarország nem lenne képes ellenállni Oroszország hódító törekvéseinek és a térségben élő népek Magyarország területi épségét megbontó kívánságainak. Ausztriával karöltve nemcsak a területéhes törekvéseknek lehet útját állni, hanem megőrizhető a magyarság szupremáciája is az országon belül. Ebből következően a magyar nemzet alapvető érdeke a két központú Monarchia államjogi rendszerének megőrzése és katonai erejének megerősítése. Oroszország és a szomszédos országok Magyarországgal szembeni ambícióit pedig Németországgal szövetkezve kell megfékezni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazinban olvasható.
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma