Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma

2018. szeptember 20. 18:44 Múlt-kor

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Katolikus Egyház a világtörténelem egyik legösszetettebb hatalmi rendszerét építette ki a középkor folyamán. Befolyását több, egymással gyakran átfedésben működő struktúra biztosította. Ezek pedig országhatárokon átnyúlva, valamint a világi hatóságoktól függetlenül és azokkal párhuzamosan működve tették a pápaságot a korabeli Európa egyik legfontosabb hatalmi tényezőjévé.

A középkori egyház három, egymással sok területen átfedésben lévő, mégis alapvetően különálló hatalmi struktúra működtette. Ezek közül az első volt maga az Itália középső részein szerveződő Pápai Állam, amelyet a pápák épp úgy kormányozhattak, mint az európai uralkodók saját királyságaikat. A pápák világi befolyása kezdetben csak Rómára, illetve a környékbeli területekre terjedt ki, Kis Pipin és Nagy Károly adományai (Ravenna, az úgynevezett Pentapolisz térsége, valamint Toszkána déli része) révén azonban a 8. század végére ez már egy tekintélyes birtokegyüttesnek számított. Az egyházi állam végül Kopasz Károly uralkodása idején szabadult meg a Karolingok fennhatósága alól, így végleg önállóvá vált. A Pápai Állam területe ettől fogva gyakran változott a középkor folyamán, de mindvégig a pápaság szilárd bázisa maradt.

[galeria_kep_19205]

Az egyházi állam mellett az egész keresztény Nyugatot lefedte az egyházszervezet. Ennek alapegységei a püspökök által vezetett egyházmegyék voltak, amelyek az érsekek fennhatósága alatt álló egyháztartományokba tömörültek. Az egyházmegye volt felelős azért, hogy a területén problémamentesen gyakorolják vallásukat a keresztény hívők. Ennek érdekében a püspök gondoskodott a papok oktatásáról, a plébániák működésének ellenőrzéséről, valamint az egyházi javak – elsősorban a tizedjövedelmek – felosztásáról. Ugyancsak ők működtették a helyi egyházi bíróságokat, amelyek a papokat érintő ügyekben voltak hivatottak eljárni.

Az érsekek és püspökök kezdetben meglehetősen nagy önállósággal bírtak egyházmegyéjük vallási ügyeinek intézésében – legfeljebb a rendszeres időközönként összeülő tartományi zsinatok határozatai tudták megmásítani döntéseiket. Mindemellett maguk is számottevő birtokokkal rendelkeztek, és akárcsak a világi földesurak, adót szedtek és saját hadsereget tartottak fenn. Nem meglepő hát, hogy szinte minden európai királyság legfelsőbb vezető rétegében találhatjuk az adott ország főpapjait is.

[galeria_kep_19203]

Az egyházi közigazgatással párhuzamosan működött továbbá szerzetesi közösségek egész Európát behálózó rendszere. A szerzetesek külvilágtól elzárkózó monostorokban éltek és napjaikat szakadatlan imával, tanulással és munkával töltötték. Nem meglepő hát, hogy a – hívők kegyes adományaiból folyamatosan gyarapodó – birtokaikon magas színvonalú termelést tudtak végezni és az egymással folyamatos kapcsolatban álló rendházak kiemelkedő szerepet játszottak a különféle mezőgazdasági innovációk elterjesztéséhez a kontinensen.

Végezetül – az Egyházi Állam és az egyházszervezet mellett – a harmadik eleme a középkori egyház hatalmának a pápaság univerzális lelki joghatósága volt. Egyházfőként a világ valamennyi katolikusát utasíthatta vallási ügyekben, sőt fokozatosan világi kérdésekben – akár egy vitatott trónöröklés esetében – is igyekezték magukhoz vonni a döntés jogát.

[galeria_kep_19206]

A pápaság hatalmának fejlődésében gyökeres változást hoztak a 11. században elindult, úgynevezett gregorián reformok. A pápák fokozatosan nem csak formálisan, hanem a gyakorlatban is magukhoz vonták az ekkorra már hatalmasra duzzadt egyházszervezet kormányzását. A római Kúria vált az egyházi bíráskodás legfelsőbb fellebbezési fórumává, így a pápaság akarata bárhová elérhetett Európában. Ugyanezt a célt szolgálta az, hogy magukhoz vonták az egyházi méltóságok és javadalmak betöltésének jogát is, így – miután győztesen kerültek a császársággal folytatott invesztitúraharcból – a 13-14. századra teljesen megszilárdították fennhatóságukat a keresztény egyházszervezet felett.

[galeria_kep_19204]

A pápai hatalom gyakorlását jól megszervezett adminisztrációs intézmények tették lehetővé. A kancellária gondoskodott a pápai oklevelek elkészítéséről, az Európa minden tájáról beérkező kérvények rendszerezéséről, valamint a pápai bíráskodást a gyakorlatban lebonyolító pápai követek és kiküldött bírák kinevezéséről. A másik fontos intézmény a pápai kamara volt, amely az Egyház pénzügyeit intézte. Ide folyt be a pápaság számtalan jövedelme, így például az egyházi javadalmak betöltése után mintegy illetékként fizetett annáta, vagy éppen a valamennyi papi jövedelemre kivetett pápai tized. Működött ezek mellett a pápai udvar két legfontosabb bírósága, a Rota, illetve a Penitenciária. Előbbi az egyházi bíróságok fellebbezési fórumaként funkcionált, míg utóbbi a legsúlyosabb lelki ügyekben – amelyek alól csak a pápa adhat feloldozást – járt el.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
A Pápai Állam területi fejlődéseIII. Ince pápaságát a középkori egyház hatalmi csúcspontjának szokás tekinteni: sikerrel lépett fel Földnélküli János angol királlyal szemben, de a magyar trónviszályokban is eredményesen avatkozott közbeKis Pipin megkoronázása – a pápaság a Karolingok támogatásával tudta megszilárdítani itáliai hatalmátBarbarossa Frigyes hódolata III. Sándor pápa előtt

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma