Amikor az európaiak lettek rabszolgává – évszázadokig rettegett a Nyugat a berber kalózoktól

2018. július 9. 18:46 Múlt-kor

A berber kalózok már a középkorban is ismertek voltak, igazán nagy mértéket azonban a 16. században öltött tevékenységük. A kalózok emberrablásait a 19. század elején ellenük indított több háború sem volt képes teljesen felszámolni.

Az arabok (és később a világ többi része) által „berbernek” nevezett nép képezte Észak-Afrika őslakosságának túlnyomó részét. A „berber” szó a görög eredetű „barbár” arab átvétele, amelyet Észak-Afrika meghódítása során kezdtek el a helyiekre alkalmazni az arabok. Ezt követően az európai térképeken gyakran jelenik meg „berber” vagy „barbár” partvidék néven a mai Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia tengerpartja.

A területen az Oszmán Birodalom számára vesztes lepantói tengeri ütközet (1571) után indult be igazán a kalózok tevékenysége. A törökök ezzel a csatával elvesztették a tengeri erőfölényt a Földközi-tenger nyugati medencéjében. A Berber-partvidék államainak uralkodói addig hagyatkozhattak a török flottára a tengeri védelemért, ezt követően azonban kalózokat voltak kénytelenek felbérelni ennek szavatolására. E területek névleg továbbra is az Oszmán Birodalom birtokai voltak, valójában kvázi függetlenül működtek választott uralkodók alatt.

[galeria_kep_17798]

A hajósok európai szemmel nézve kalózok voltak, a Berber-partvidék államai számára azonban az európai tengeri hatalmak privatérjainak megfelelői voltak – ezeket szintén kalózoknak tartotta a többi állam. Legfontosabb kikötőik Algír, Tripoli és Tunisz voltak. Az európai kereskedőhajók kirablása mellett a berber kalózok a szárazföldre is gyakorta kimerészkedtek, és rabszolgának raboltak el embereket a part menti településekről.

A Berber-partvidékről induló kalózok még a 15. és 16. század fordulóján kezdték el fokozni tevékenységüket – az Ibériai-félszigetről 1492-ben végleg kiszorított mórok egyfajta bosszúja volt ez, illetve ebből tudtak megélni. Ekkoriban még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt kereskedtek az elrabolt emberekkel. A szép nőket és gyermekeket tipikusan szexrabszolgaként, a férfiakat nehéz fizikai munkára adták el. A Közel-Kelet rabszolgapiacain igen messzire is eljuthattak, ahogy a helyi elitek részéről nőtt a rabszolgák iránti kereslet. Emellett a török és észak-afrikai hajókat még sokáig gályarabok evezői hajtották, így itt is folyamatosan szükség volt az utánpótlásra.

[galeria_kep_17797]

Miguel de Cervantes, a Don Quixote írója is a berber kalózok fogságában sínylődött öt hosszú éven keresztül, mígnem családja és a kimondottan a rabszolgák kiváltására alapított trinitárius szerzetesrend pénzért ki nem tudta váltani. Ez sok más európai rabszolga esetében is így történt – a család vagy a helyi egyházi szervezet, illetve a trinitárius rend igyekezett összeadni a váltságdíjat a foglyul ejtettekért. Emiatt azonban továbbra is megérte a berber kalózoknak az emberrablással is foglalkozni.

[galeria_kep_17795]

A kalózok túlnyomórészt Spanyolországból, Franciaország mediterrán partvidékéről, illetve Olaszországból rabolták el áldozataikat, de előfordult, hogy Angliáig, illetve Írországig is elmerészkedtek – ahol az emberek nem számítottak támadásra a tenger felől, ott könnyebb volt őket elrabolni. Egy alkalommal egészen Izlandig is elhajóztak a kalózok, egy holland kapitány vezetésével.

[galeria_kep_17792]

Nem volt ritka a „berber” kalózok között az iszlámra áttért európaiak tevékenysége. Az izlandi támadást vezető Jan Janszoom mellett sok hajózási, illetve privatér tapasztalattal rendelkező európai választotta az iszlámra való áttérést a fogság helyett – muszlimokat rabszolgaként tartani tilos volt, így azonnal elnyerték szabadságukat, viszont az áttérés egyúttal azt jelentette, többé nem térhetnek vissza hazájukba.

[galeria_kep_17794]

A berber kalózkodás a 18. század végén érte el tetőpontját. 1570 és 1780 között egyes becslések szerint akár 1,25 millió európait is elrabolhattak. A több évszázadnyi rablás és rabszolga-kereskedelem alatt többször elhatározták az európai hatalmak, hogy valamit tenniük kell, de komoly lépésekre nem került sor. Az eddigre független országként létező Egyesült Államok az elsők között viselt nyíltan hadat a berber kalózokkal.

Az 1780-as évek folyamán földközi-tengeri hajózásuk védelme érdekében az amerikaiak adót fizettek a berber-partvidék hatalmainak, hogy kalózaik ne támadják az amerikai hajókat. Ez a megoldás részben amiatt alakult ki, hogy függetlenségi háborúja után az Egyesült Államok feloszlatta haditengerészetét. 1794-ben Washington elnök a helyzet megoldására elrendelte ennek újjászervezését. Az Egyesült Államok állandó haditengerészete végül hat nehéz fregattal jött létre, melyeket a berber kalózok ellen terveztek bevetni.

[galeria_kep_17796]

Svédország 1800-ban indított háborút Tripoli ellen, 1801-ben pedig az Egyesült Államok is beszüntette adófizetését, és csatlakozott a harchoz. Ez volt az „első berber háború”, melynek során Svédország, az Egyesült Államok és Szicília 1805-re együttesen legyőzték Tripoli kalózait, és kiváltották a város fogságban lévő amerikai állampolgárait. A „második berber háború” egy rövidebb konfliktus volt, amely mindössze két napig tartott, és Algírt tántorította el az amerikai hajók elleni támadásoktól.

[galeria_kep_17793]

Az európai hatalmak ezután is többször kísérelték meg katonai erővel letörni a folytatódó berber kalózkodást, egyre fejlettebb hajóikkal az észak-afrikaiak egyre kevésbé tudták felvenni a harcot. 1816. augusztus 27-én egy együttes angol és holland flotta lőtte Algírt, a támadásban 5000-7000 ember veszthette életét. Válaszul az algíri uralkodó (a dej) 3000 európai rabszolgát engedett szabadon. A Berber-partvidék kalózkodásának problémája ezután is felbukkant időről időre, egészen Algéria 1830-as francia megszállásáig, amely végül 1962-ig tartott.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Az angol haditengerészet harca a berber kalózokkalAz Algír megszállását kísérő zárótűz a francia hajókról, 1830.Az amerikai USS Enterprise szkúner harca egy tripoli hajóvalGenovaiak által a kalózok ellen épített őrtorony KorzikánAz amerikai flotta lövi Algírt a második berber háborúban, 1815.Berber kalóz Pier Francesco Mola 1650-es festményénJan Janssonius holland térképész 17. századi térképe, amely Barbaria névvel jelöli a Berber-partvidéket

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma