Az orvos, aki áramot vezetett a betegei arcába 

2016. november 4. 16:35

Arcunk vonásai vajon tényleg visszatükrözik jellemünket, ahogy azt egy XIX. századi fotográfus-orvos feltételezte? Duchenne de Boulogne az emberi lét alapvető állapotait (az örömöt, a félelmet, a csodálkozást, a csalódást, az ijedtséget és a fájdalmat) bizonyos arcizmok elektromos stimulálásával igyekezett kiváltani. S miközben a páciensei arcába tudományos célból áramot vezetett, fotózta őket. Mindezzel az utóbb legnagyobbként emlegetett francia neurológus azt kívánta bebizonyítani, hogy az arcon megjelenő alapvető érzelmek mindenkinél hasonló módon fejeződnek ki.

Az orvos, aki betegeinek arcába áramot vezetett

A fényképezés feltalálása utáni években megszaporodtak a fotografálás alkalmazási területei. Várható volt, hogy előbb-utóbb maga az orvostudomány sem hagyhatja ki a fényképkészítés lehetőségeinek a felhasználását. Az orvosi kutatás területén először 1844-ben, Léon Foucaultnak sikerült az emberi vértestekről mikroszkopikus dagerrotípiákat készítenie, pár évvel később Duchenne (1806–1875) volt az első orvosi végzettségű fényképész, aki a modern orvoslás területén hasznosította a fotografálást.

Az 1806-ban egy halász fiaként született Guillaume-Benjamin-Amand Duchenne (de Boulogne) apja kívánságát – miszerint álljon tengerésznek – figyelmen kívül hagyva beiratkozott az észak-franciaországi Douai Egyetem orvosi karára. Párizsban doktorált, és 25 évesen már önállóan praktizált szülővárosában, és rögvest meg is nősült. Felesége két évvel később azonban életét vesztette a szülés közben fellépő gyermekágyi láz miatt. Duchenne anyósa elterjesztette a pletykát, hogy az orvos miatt hunyt el lánya, és ezt kihasználva elválasztotta a férfit egyetlen fiától, akivel csak élete végén tudta rendezni a kapcsolatát.

A meghurcolástól összetört orvos 1835-ben kezdett kísérletezni az elektrosokk-terápiával és az izomstimulációval, majd egy rövid, ám annál boldogtalanabb házasság után 1842-ben Párizsban folytatta kutatásait. Duchenne azt feltételezte, hogy az emberi lét alapvető állapotait (úgymint az örömöt, a félelmet, a csalódást, a csodálkozást, az ijedtséget és a fájdalmat) bizonyos izmok elektromossággal történő stimulálásával is ki lehet váltani.

Az istenadta nyelv

A neurológus úgy gondolta, az emberi arc térkép, és kifejezései tulajdonképpen egyfajta átjárók az ember lelkéhez. Másokkal ellentétben ő szkeptikus volt abban a tekintetben, hogy az arc erkölcsi jelleget fejezne ki, szerinte a rajta kiülő kifejezések a lélek érzelmeinek pontos fordításai. Elmondása szerint az arc jeleinek istenadta nyelvét kívánta tanulmányozni.

A francia orvos az 1850-es években készítette el a mai napig bizarrnak ható, közel száz felvételből álló, az emberi érzelmeket bemutató, dokumentáló képsorozatát. Kísérleteinek alapjául Johann Caspar Lavater Essai sur la physiognomie című munkájának egyik megállapítása szolgált: az arcvonások visszatükrözik a jellemvonásokat. Duchenne úgy vélte, hogy az alapvető érzelmek, legalábbis az arcon, mindenkinél hasonló módon fejeződnek ki. A különböző érzelmek vizsgálatának és feltérképezésének szándékával fogott hozzá kutatásához.

Edward Collins teljes cikkét keresse a Múlt-kor őszi számában

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma