Elmaradt az egyházi rendszerváltás

2002. szeptember 28. 12:59 Éber Sándor

Sokan vélik úgy, hogy nem történt meg a rendszerváltás az egyházak berkeiben. Többen hangoztatják, hogy az ügynökkérdésben az egyházak a legérintettebbek között voltak, s a múlt rendszerrel összefonódott klientúra a helyén maradt. Vitatják, hogy ennek a vezető rétegnek van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy továbbra is vezessék híveiket. Eközben még mindig nincs döntés: átvilágítsák-e az egyházi vezetőket.

`Az egyházakat érintette legkevésbé a rendszerváltás” – mondja Vankó Zsuzsa, a Sola Scriptura Lelkészképző és Teológiai Főiskola főigazgatója. `Az egyházak legfelső vezetésében gyakorlatilag mindenki `beszervezett” volt, elkötelezettséget vállalt valamilyen szinten. Sajnos az elmúlt években sem lett rendbe téve az az iszonyú erkölcsi romlás, amit az állami szervekkel tisztességtelen módon együttműködő egyházi személyek okoztak. A vezetésben nem kevesen maradtak azok közül, akik a leginkább érintettek voltak. Nemcsak a jelentésekkel tettek kárt, hanem azzal is, hogy ők maguk is közreműködtek az egyházak tönkretételében. Több szempont miatt is fontos volt a diktatúra számára a megfigyelés – magyarázza az igazgatónő. A nagy történelmi egyházak esetében a reakciótól tartottak, míg a kisebb egyházakat az elevenebb vallásosság miatt akarták elsorvasztani. Fontos volt, hogy az együttműködő egyházi személyek által külföldre is ki tudták terjeszteni a rendszer befolyását: adatokat gyűjthettek felekezetközi egyházi mozgalmakról. Az is cél volt, hogy a beépített egyházvezetők tisztségeket szerezzenek nemzetközi egyházi szervezetekben. Így e `békepapok” révén a `világbékét”, a szocializmus ideológiáját propagálhatták. Végül fontos szempont volt, hogy az ügynökök saját egyházukban kifejlesszenek egy, az állam kül- és belpolitikáját támogató sajátos `szocialista vallásosságot”, egy `(ki)szolgáló teológiát” – mondja Vankó Zsuzsa. "Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) kinyújtott karjaként működött a Szabadegyházak Tanácsa, mely a nagy történelmi egyházak mellett működő kisebb felekezeteket ellenőrizte. Egyesek hitelvi és erkölcsi okok miatt szót emeltek a III/III-as ügynökök tevékenysége ellen. A tiltakozókat megpróbálták tönkretenni, az ügynökök saját tagságuk körében próbálták az ő helyzetüket ellehetetleníteni. A Metodista Egyházban 1974-ben, a H. N. Adventista Egyházban pedig 1975-ben szólalt meg ilyen protestáló mozgalom. A katolikusoknál Bulányi György, a Bokor-közösségek vezetője emelte fel szavát. Évtizedekig meghurcolták, s bár a rendszerváltás után rehabilitálták, a legfőbb egyházi méltóságok a mai napig nem állnak szóba vele. Az evangélikusoknál a "Testvéri Szó” nevű kiáltvány tiltakozott az ügynökrendszer ellen. Az ellenállók helyzete a rendszerváltás után sem rendeződhetett tökéletesen, éppen a múlt "kibeszélésének” a hiánya miatt. A leginkább és legtisztességtelenebbül együttműködőket a keresztény hitelvektől és erkölcsi normáktól való eltérés nem zavarta. Sokan mégsem mertek fellépni ellenük, azt hangoztatták, hogy a felekezet fennmaradása érdekében el kell viselni a helyzetet. Pedig a tiltakozók a kezdeti félelem után rájöttek, a fenyegetések mögött nincs igazi tartalom. Bebörtönzés már nem fenyegette őket a puha diktatúrában. Vankó Zsuzsa szerint egyedül az egzisztenciájukat és a karrierjüket veszíthették el. Akinek volt gerince, nemet mondhatott a beszervezőknek. A beszervezés módozatai Sorolja is az igazgatónő, hogy milyen következményekkel kellett számolni: külföldre nem utazhattak, nem kaptak útlevelet szocialista országokba sem. (Neki tizenegy évig nem volt útlevele.) A Keresztény Advent Közösség híveinek Zugligetben sikerült telket szerezniük, de csak luxuslakásra kaphattak építési engedélyt, hogy összejöveteli helyet teremtsenek gyülekezetük számára. Az istentiszteleteket egy két részből álló "télikertben” kezdték tartani. Az épületre azonban hatósági bontást rendeltek el, hogy megakadályozzák működésüket. Lerombolták a keresztelőmedencét és egy erkélyt is, ez utóbbit szószéknek nézték. A felekezet tagjai elviselték a bontás viszontagságait, az épületet helyreállították, és folytatták istentiszteleteiket. Többször behívatták a felekezet vezetőit az ÁEH-ba, főként az ifjúsági táborok szervezése miatt. "Jelen voltam, amikor Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke szó szerint a következőket mondta: "Ha nem hallgatnak rám, én majd kiülök a nézőtérre, és nézem, hogy mi lesz magukkal az arénában” – mondja Vankó Zsuzsa. "Az is előfordult egyszer – folytatja –, hogy kollegámmal együtt bőrkabátos fiatalemberek követtek a lakásunkig késő éjszaka. Szomorú, hogy ma nemegyszer azok kommunistáznak a leghangosabban, akik együttműködtek az elnyomó rendszerrel. Arra lenne szükség, hogy az egyházak szembenézzenek a múltjukkal, és önként tisztázzák magukat, hogy a hívők szemébe nézhessenek. Ha ezt nem teszik meg, nem várhat erkölcsi erőt tőlük a társadalom” – fejezi be nyilatkozatát az igazgatónő. Kompromittálás, rangkórság "A III/III-as csoportfőnökségen belül a legsikeresebb osztály az I-es volt, amely az egyházakkal foglalkozott” – állítja Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal alapító főigazgatója. "Nem ezen a területen dolgoztam, de egy itt működő vezető megosztotta velem a siker titkát. Legnagyobb arányban a katolikusokat sikerült beszervezni, mivel ott természetellenes életmódra vannak kényszerítve, pedig biológiailag, fiziológiailag, pszichológiailag olyan emberek, mint bárki más. Ezt egy életen keresztül nehezen lehet elviselni. Voltak, akik szexuális kapcsolatba kerültek bejárónőikkel, sekrestyésükkel, a ministráns gyerekekkel. A beszervezők felkínálták a lehetőséget, hogy kívánság szerint partnert biztosítanak. Ezt dokumentálták, s a legközelebb egy kellemetlen helyzetbe hozó fényképalbummal és egy beszervezési nyilatkozattal várták a delikvenst” – mondta el Nagy Lajos. Választani lehetett, vagy aláírják a papírt, vagy a legközelebbi misén a hívők előtt közzéteszik a képeket. Szakmával nem rendelkeztek, s karrierjük véget érhetett, ha nem hajlottak az együttműködésre. Az egyházi érintettség másik indoka a még a hadseregnél is erősebb rangkórság volt – közölte az alapító főigazgató. A magasabb pozíciókhoz azonban az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárulása kellett. Az egyháznak szüksége volt az állam pénzére. A rendszerváltás idején Antall József megkapta Németh Miklóstól az ügynökök listáját. A legnagyobb érintettség a médiában volt, utána az egyházak következtek – emlékezett vissza Nagy Lajos. Nem tudom elfogadni azt a magyarázatot, hogy a papok csak isten előtt tartoznak felelősséggel, mivel ők is a társadalom részei, ugyanolyan állampolgárok, mint mások – hangoztatta az egykori nemzetbiztonsági vezető. A hatalom számára az egyház azért volt érdekes, hogy lássa, ki az, aki megpróbálja befolyásolni a hívőket, ahogy egyébként a legutóbbi választásokon is megfigyelhető volt. Azonban a bomlasztók között is volt néhány olyan fanatikus, akiket nem lehetett beszervezni, mivel kiálltak hitük mellett, ilyen volt Bulányi. Ôket az egyház is elítélte, mivel a hivatalos egyházpolitika ellen voltak, s gyakran szektásnak titulálták őket. A békepapok szinte mind ügynökök voltak. Engem mint ateistát is megdöbbentett, egyesek közülük mennyit ittak, vagy arról meséltek, milyen élvezettel fogdossák a hölgyeket a keresztelőmedencében. Kívülről nem is kellett beszervezni, mivel az egyházon belül erre bőven volt alany. Kommunistázó érintettek A titkosszolgálatok négyféle módszerrel szervezték be az embereket. Az első ideológiai, hazafias alapon történt, de sokszor a hazafiasság nem ideológiai alapokon nyugodott, gondoljunk csak az angol származású orosz kémekre. A második az anyagi, egzisztenciális volt. A harmadik a terhelő, kompromittáló. A terhelő azt jelentette, hogy büntetőjogilag felelősségre vonható személyeket zsaroltak. A negyedik és a legáltalánosabban használt módszer a kombinált volt, például az ideológiai alapú beszervezést anyagilag is támogatták. A megfigyelésnek három formája volt. A konspiratívnál a cél az volt, hogy a célszemély ne szerezzen tudomást erről. A demonstratívnál a cél az volt, hogy a megfigyeltet elrettentsék. Az agresszívnál a szemmel kísértek idegi kikészítésére dolgoztak. Az utóbbi kettővel azt akarták demonstrálni, ne folytasd amit csinálsz, mert soha nem szállunk le rólad – ismertette Nagy Lajos. Korábban hivatalból meghallgatott a parlament nemzetbiztonsági bizottsága. Csak az elnöklő Demszky Gáborról és az akkor még fideszes Fodor Gáborról tudtam bizonyosan, hogy érintetlenek – emlékezett az egykori főigazgató. Mégis ők voltak a legnormálisabbak, a többiek fröcsögő gyűlölettel kiabáltak rám, hogy mocskos ügynök, pedig a zömük érintett volt. Később titkos találkozókat kértek, s azt mondták, azért viselkedtek így, hogy eltereljék magukról a figyelmet. A legtöbbször azok kommunistáztak a leghangosabban akik korábban együttműködtek a rendszerrel – zárta le viszszaemlékezését Nagy Lajos. Alkotmánysértő átvilágítás? Tendenciózus a megállapítás, hogy a katolikusok könnyebben beszervezhetők lettek volna – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. A cölibátus miatt nehezebben lehetett rajtuk fogást keresni, mivel nem volt családjuk, akikkel zsarolhatók lettek volna. A papok egymás között tudták, ki az, akit beszerveztek. Az sem igaz, hogy a rangkórság miatt együttműködtek volna a vezetők. Akit sikerült beszervezni, azt kényszerítették, de számuk nem volt olyan jelentős. Egyesek a békepapok közé mentek, hogy a zaklatásoktól megkíméljék magukat – mondta Veres András. Ha az egyházra is kiterjesztenék az átvilágítást, az alkotmányellenes lenne, s az állam beleavatkozna az egyház belügyeibe – jelentette ki a püspöki konferencia titkára. Az is problémát jelent, hogy a beszervezettek hogyan dolgozzák fel lelkiismeretükben a problémát. Az átvilágítás kérdésében az is gond, hogy nem tesznek különbséget beszervező és beszervezett között. Az ügynökkérdés lassan okafogyottá válik, hiszen a rendszerváltás óta 80-85 százalékban újult meg a felső vezetés. Akik esetleg érintettek voltak, visszavonultak vagy meghaltak. Sok, látszólag együttműködő az egyház életképességének fennmaradása miatt taktikai okokból tárgyalt az elnyomó rezsim képviselőivel – tette hozzá Veres András. Hegedűs: együttműködők ne legyenek vezetők! A Magyarországi Református Egyház Zsinatának döntése értelmében az egyházfők számára ajánlott, de nem kötelező az átvilágítás. Az őszi tisztújításnál nem lesz feltétele a vizsgálat a megválaszthatóságnak – nyilatkozta lapunknak korábban Kálmán Attila, a döntéshozó testület világi elnöke. A zsinati döntés ellenére a Dunamelléki Egyházkerületben más álláspontot képviselnek. "Szerintünk döntő a különbség azok között, akik önként szolgálták ki az elnyomó hatalmat, és akiket rákényszerítettek az együttműködésre. Számukra teljes megbocsátás jár, a totálisan együttműködők viszont, akik nagy szenvedéseket okoztak, vezető helyekre ne kívánkozzanak” – hangoztatja Hegedűs Loránt dunamelléki püspök. Mécs Imre: Antall József rosszul lett "Annak a hívei vagyunk, hogy a lelki és az egyházi élet személyes ügy – ismertette véleményét Mécs Imre. – Ebből az elvből kiindulva az egyháziak átvilágítása ezzel az elvvel szemben áll, ugyanakkor a vizsgálatot kiterjesztették a közvélemény-formáló személyiségekre, s ebbe az egyházak vezetői is beletartoznak. Amit viszont hiányolok mint hívő katolikus, hogy a rendszerváltás után nem történt meg egy nagy közgyónás, az egyházak nem vontak le következtetéseket – mondta a szabaddemokrata honatya. – Kérdés, hogy egy parlamenti törvénnyel elő lehet-e ezt idézni, ki tudja, hogyan védekeznek s számolnak el a lelkiismeretükkel. Mint az elmúlt tizenkét évben, most is készítettem egy módosító indítványt, amely szerint a tényfeltárást és az átvilágítást bárkinek meg kell csinálni, aki kéri, így a rágalmak alól is mindenki tisztázhatná magát – mondta Mécs, majd hozzátette: sajnos az egyház elzárkózik, a kérdés felvetését is illetlenségnek tartja. Pedig a múlt rendszerrel együttműködő egyházi vezetők az állásukban maradhattak. Amikor Antall József megkapta az ominózus listát, rosszul lett, annyi érintett volt az egyházakban. Ez egy szomorú örökség, és éppen amiatt, hogy az állam nem avatkozhat be az egyház ügyeibe, konzerválódott a kádári egyházi struktúra” – zárta szavait Mécs Imre. A történelmi egyházak közül egyedül az unitáriusok tették kötelezővé az átvilágítást – közölte Rázmány Csaba püspök. 2004 tavaszáig kell megtörténnie az átvilágításnak, s aki fennakad, azt retorzió nem éri, de nem indulhat a következő tisztújításon. A lelkészi kar már 99 százalékban kicserélődött a rendszerváltozás óta. Folyamatban van azonban a zsinat teljes vezérkarának szűrése, melyet önkéntesen vállaltak az érintettek.

Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma