Miért olyan hosszúak az ókori Vénuszok második lábujjai?

2018. május 7. 18:33 Múlt-kor

Az 1820-ban megtalált Milói Vénuszról vagy a Medici-Vénusz néven elhíresült ókori női szoboralakról, de Boticelli Vénuszáról is számos dolgot megtudtunk az elmúlt évszázadok során. A reneszánsz művészetet is megihlető művek egyik fontos tulajdonságáról azonban kevés szó esik. Ez pedig a nagyujj melletti lábujj méretes volta.

Bizonyára nevetséges témának tűnhet ókori szoboralakok és reneszánsz festményen szereplők lábujjhosszának méregetése, ám tény, hogy igen elterjedt „hóbort” volt a korabeli művészek között a nagyujjat méretben megelőző második lábujj megalkotása. A pihenő bokszoló bronz szobra, a Versailles-i Artemisz görög szoborról készült római márvány másolata vagy az Alvó szatír című 2200 éves, széttett lábakkal ábrázolt részeg férfija is hasonló adottságokkal bír. De a Laokón-csoport tagjai sem szégyenkezhetnek emiatt.

[galeria_kep_16534]

Az ókori egyiptomiak a lábujjakat még a hagyományos módszer szerint, a nagylábujjtól a kislábujj felé haladva egyre kisebb mérettel ábrázolták. Csakúgy mint a piramisok gúlái, ezek is harmonikusan és kiszámíthatóan voltak megalkotva.

A szokások azonban idővel változtak, és a görögök a klasszikus korban már közel sem olyan mértani pontossággal megkomponált lábujjakat faragtak szobraiknak. Mindez pedig az aranymetszés – többek között kagylók és levelek által inspirált – matematikai szabályának volt köszönhető. Az aranymetszés (vagy másképpen aranyarány) egyfajta természetes egyensúly a szimmetria és az aszimmetria között. Habár már az ókori Egyiptom mérnöki munkáinál is tetten érhető e szabály, első írásos említése a görög Eukleidész nevéhez köthető, ám az emberre is kivitelezhető „isteni” arányok leírása Marcus Vitruvius Pollio római mérnök tollából származik, a híres rajz pedig Leonardo da Vincitől.

[galeria_kep_16533]


Habár Vitruvius nem elmélkedett arról, hogy a tökéletes ember köré húzott kört és négyzetet a kéz és láb mely ujjai érintik, da Vinci 1500 évvel későbbi rajzán egyesek szerint már hosszabb volt a második lábujj. A 20. század elején egy amerikai ortopéd sebész, bizonyos Dudley Morton írta le a különös jelenséget, ami után róla nevezték el az egészet Morton-ujjnak. Morton úgy vélte, hogy az említett ujj – amelyet ő Metatarsus atavicusnak nevezett – hosszabb volta bizonyos tekintetben hasonló a színvaksághoz, az emberi farknyúlványhoz vagy például a kettőnél több mellbimbó jelenségéhez, amely „maradványokat” emberszabású őseinknek köszönhetnek egyes társaink.

A hosszabb ujj a fákon való lengést segíthette elő, ám olykor kellemetlen ortopédiai problémákat is okozhatott, mint például a csontkinövés vagy a kalapácsujj jelensége. John F. Kennedy személyes orvosa, Janet Travell azt állította, hogy a hosszabb ujj krónikus fájdalommal is járhat, mivel a test tömege ezáltal a lábfej felé tolódik, nem pedig az erősebb, masszívabb kialakítású nagylábujj felé.

Becslések szerint az emberek 15-20 százalékának van Morton-ujja. Habár a megnevezést az ujjak hosszára alkalmazzák, valójában annak köszönhető, hogy az első lábközépcsont rövidebb mint a szomszédja. Manapság az ujjat – valamint magát a lábat, amelyen a jelenség megfigyelhető – a művészettörténészek gyakran hívják „görög ujjnak” is.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
A Vitruvius-tanulmány részleteA Milói Vénusz és a Medici-Vénusz

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma