Mit keres az Ausztráliában élő kakadu egy 13. századi német kéziraton?

2018. június 26. 17:42 Múlt-kor

Bár széles körben elfogadott tény, hogy a holland Willem Jansz volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen 1606-ban és hogy hollandok térképezték fel az általuk Új-Hollandiának nevezett Nyugat- és Észak-Ausztrália partvonalát, egyre több bizonyíték adódik arra nézve, hogy a távoli, legutoljára „megtalált” kontinenssel már a középkorban is kapcsolatban lehettek az európaiak. Most egy 13. századi kézirat került elő, amelyben egy, Ausztráliában és a környékbeli szigeteken őshonos kakadu rajza látható.

Hogy pontosan melyik európai náció fedezte fel a kontinenst, az a mai napig vitatott. Annyi bizonyos, hogy a holland Duyfken vitorlás kapitánya, Willem Jansz és legénysége 1606-ban partra lépett az ausztráliai Queensland állam északi részén lévő York-félsziget területén, ám az sem kizárt, hogy a portugál tengerészek néhány évvel megelőzték németalföldi riválisaikat. Most egy újra vizsgálat alá került, 13. századi kézirat alapján azt mondhatjuk, hogy az európaiak már évszázadokkal a hivatalos felfedezési dátumnak tekintett 1606-os év előtt kapcsolatba léphettek Ausztráliával.

A bizonyíték pedig egy kakadu.

A De Arte Venandi cum Avibus (A madárra vadászás művészete) című kéziratot (amelyet II. Frigyes német-római császár őrizte a palotájában, és közel 900 madárról és állatról készült rajzot rejt) most finn tudósok vették újra a kezükbe, és egy új, mindezidáig nem észlelt, fehér madár négy ábrájára bukkantak az ősi lapokon. Az eredeti kéziratot egyébként a Vatikáni Könyvtár őrzi, a legtöbbet használt angol nyelvre lefordított változata pedig nem tartalmazta ezeket az ábrákat.

A szakértők úgy vélik, a madár egy kakadura hasonlít leginkább. A finnek kapcsolatba léptek Heather Daltonnal, a Melbourne-i Egyetem kutatójával, aki elmondta, tudomása szerint a legrégebbi kakaduábrázolás, amely Európában található, egy 1496-os itáliai oltárképen látható, amely Andrea Mantegna munkáját dicséri.

Az 1241-1248 közötti évekből származó kézirat azonban még ezt is megelőzi kb. 250 évvel. Dalton az ábrán lévő madáralakot egy sárgabóbitás kakaduként (Cacatua sulphurea) azonosította. Mint írta, Ausztrália északkeleti részéről, Új-Guineából, illetve a közeli szigetekről származik.

A kézirat szerint a madár egy ajándék volt az Ajjúbida-dinasztia Egyiptomban székelő szultánjától II. Frigyes német-római császárnak. Azt eddig is tudtuk, hogy a szultán egy papagájszerű madarat ajándékozott a német uralkodónak, ám arról keveseknek volt információjuk, hogy erről a madárról ábrázolás is készült.

A madár hatalmas utat tett meg, több évig tarthatott az utazása/utaztatása, hiszen Szicília (II. Frigyes főként ott székelt) és Észak-Ausztrália között légvonalban is több mint 14 ezer kilométeres távolság van. Bár az európaiaknak a középkorban csupán homályos (vagy inkább semmilyen) elképzeléseik lehettek Óceánia szigeteinek és kontinensének létéről, az ázsiai kereskedelmi hálózat mégis összekötötte a két távoli kontinenst, még azt megelőzően, hogy az európai tengerészek a 16-17. század fordulóján elérték volna a „világ végét”. „Az a tény, hogy egy sárgabóbitás kakadu a 13. század során elérhette Szicíliát, azt jelzi, hogy egy virágzó kereskedelmi hálózat épülhetett ki, amely Észak-Ausztráliát összekötötte a Közel-Kelettel, illetve még annál is nyugatabbi területekkel” – tette hozzá Dalton.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma